| [Látogató (23.83.*.*)]válaszok [Kínai ] | Idő :2022-10-09 |  A tőkeszerkezet-elmélet olyan elmélet, amely a vállalat finanszírozási módszere és szerkezete, valamint a vállalat piaci értéke közötti kapcsolatot vizsgálja. Modigliani és Miller 1958-as tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a jól megalapozott és hatékony pénzügyi piacokon a vállalati értéknek semmi köze a tőkestruktúrához és az osztalékpolitikához – MM-elmélet. Miller 1990-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat az MM-elméletért, Modiglia pedig 1985-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat.
Modern portfólióelmélet és tőkeeszköz-árazási modell (CAPM) A modern portfólióelmélet az optimális portfóliók elmélete. 1952-ben Harry Markowitz javasolta ezt az elméletet, és kutatása arra a következtetésre jutott, hogy mindaddig, amíg a különböző eszközök közötti hozamváltozások nem teljesen pozitívan korrelálnak, a befektetési kockázatok csökkenthetők az eszközportfóliókon keresztül, amelyekért Markovitz 1990-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat. A tőkeeszköz-árazási modell egy olyan elmélet, amely a kockázat és a hozam közötti kapcsolatot vizsgálja. Sharp és munkatársai kutatása arra a következtetésre jut, hogy egyetlen eszköz kockázat-hozama a kockázatmentes hozamtól, a piaci portfólió kockázat-hozamától és a kockázatos eszköz kockázatától függ. Ezért Sharp 1990-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.
Az opciós árazási elmélet az opciók (részvényopciók, forex opciók, részvényindex opciók, átváltható kötvények, átváltható elsőbbségi részvények, opciós utalványok stb.) értékének vagy elméleti ármeghatározásának elmélete. 1973-ban Scholes javasolta az opciós árképzési modellt, más néven a B-S modellt. Az 1990-es évek óta az opciós kereskedés a világ pénzügyi területének fő témájává vált. Scholes és Morton 1997-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat. |
|
